ZUGLÓ KEMPO / FENYŐMAG DOJO

A Zugló Kempo 2011 márciusában kezdte meg működését, Kiss Gábor akkor 1. kyu-s kempoka vezetésével, Fenyőmag Dojo néven. Ekkor még a budapesti 11. kerületben zajlottak az edzések, később több helyszín után Zuglóba, a Liszt Ferenc általános iskolába került a klub. A név anno egy edzőtábori tréfából jött, de a zuglóba költözéssel a Zugló Kempo lett a hivatalos verzió.

Az egyesület több mint 10 éve alatt, sikerült néhány tagunknak egész magas szintre eljutniuk, amit full kontakt Magyar Bajnoki címek, és többszörös válogatottság is fémjeleznek. Jerger Barnabásnak sikerült mesterfokozatot szerezie, és évek óta már a saját klubját irányítja.

A kempo mozgásanyagának változatossága miatt, az itteni edzések is változatosak, a tradícionális alapok mellett, a leginkább hatékony, de könnyen elsajátítható harci technikákon van a hangsúly.

EDZŐI BEMUTATKOZÁS

Kiss Gábornak hívnak, gyerek és kamasz koromat aktív sportolással töltöttem, majd 1999-ben ismerkedtem meg a Zen Bu Kan Kempo-val. Tetszett hogy nem volt varázslás, nem suttogtak titkos technikákról, hanem azt mondták: “párezerszer gyakorlod ezt az ütést és akkor fogod tudni használni”. Ezt el tudtam hinni, el tudtam fogadni.

Végső elköteleződésemet egy fekete öves vizsga törésbemutatóján látott jelenet váltotta ki: az egyik srácnak nem tört el a betonlap amit felrakott magának. Látszott rajta előre hogy nem hisz benne, mint a tizenegyes rúgóknál akiken látszik hogy majd kihagyják. A sikertelen kísérlet után odahívták a mesterek hogy hitet adjanak neki, majd visszasétált a töréséhez. Az egész táborban néma csend volt, érezni lehetett hogy az a 150 ember aki ott volt, mind annak az egynek szorított, aki kisvártatva “szétrobbantotta” a betonlapokat. Én is akartam ezt az erőt.

Mesterem Renshi Kormos László, akitől megkaptam mindent amit a Kempo-ban tudnom kell, mindig mellettem és mögöttem állt, ezért igyekszem én is ezt a tanítást továbbadni. Fontos hogy jó embereket és jó kempósokat neveljek. Hogy a klub ahol minden héten többször találkozunk, jó hangulatú, a tagjai segítőkészek és bátrak legyenek.

AZ ÉN KEMPOM:
Elsőre fura lehet ez a kérdésfelvetés, a lényege hogy a Kempot minden mester saját magára kell hogy formálja, ugyanis minden harci szituációnak több megoldása létezik. A cél hogy győzzünk, a megvalósítás nem feltétlenül ugyanaz egy alacsony egy magas, egy fürgébb vagy egy lassabb embernél, de mindegyiküknek lehet valamilyen eszköze a sikerhez.

Személy szerint nagy hansúlyt fektetek a jó, gyors és erős ütések fejlesztésére, ugyanis egy önvédelmi helyzetben a magabiztos, pontos ütés, segíthet gyorsabban és kevesebb sérüléssel lezárni a szituációt.

A tradícionális technikák és formagyakorlatok gyakorlását azért tartom fontosnak, mert kiszűri a tiszta agressziót kereső elemeket, fegyelemre tanít, roppant koncentráció, koordináció, és egyensúly fejlesztő szerepe van.

Fontosnak tartom, hogy a tanítványaim megértsék a konfliktusok természetét, a támadók motivációit, hogy mire mi a jó reakció, hogy minél jobban tudjanak kezelni egy esetleges “necces” szituációt, akár pusztakézzel, akár fegyverrel érkezik a fenyegetés vagy támadás.
Fel kell tudni mérni mi az a helyzet, ahol egyáltalán érdemes bevállalni a nyílt küzdelmet.

A tudás legyen kipróbált! Bármilyen technikát tökéletesíthetünk ellenállás nélkül, de csak akkor kaphatunk bizonyítékot a hatékonyságáról, ha küzdelemben is kipróbáljuk, éppen ezért edzéseinken gyakoriak a küzdelmek, enélkül ugyanis sosem fogjuk tudni magabiztosan használni a tudást.

Büszke vagyok rá hogy olyan klub morált sikerült kialakítani, hogy nincs olyan, hogy valakinek “elgurul a gyógyszere” és tényleg ártani akarna a másiknak. Senki sem sértődik meg ha kap egy pofont, mert ez harcászat ami néha fáj, de inkább az edzésen fájjon, mint az utcakövön.